2010. december 20., hétfő

Bach: 5. kantáta, 1-3., 6., 7. tétel

Hová futhatnék el bűneim terhével? Ezen a nagy világon sehol meg nem találom az én segítségemet, mely levenné terhemet. A bűn nemcsak foltokkal szennyezett be, hanem egész lelkemet beborította. Istennek el kellene kergetnie maga elől, mint tisztátalant; De szent vérének egyetlen cseppje is oly nagy csodákat tesz, ezért nem taszít el magától. Az Úr sebei olyanok, mint a nyílt tenger, melybe bűneimet lesüllyeszthetem; És ha ehhez a vízáradathoz folyamodom, az megtisztít engem minden folttól. Bőséggel buzogj, te isteni forrás! Óh, boríts el teljesen vérvörös ár! Már érzi a szívem a feloldó vigaszt, már süllyed a mélybe bűnöm terhe, lemossa vétkeim foltját az Úr. Én a világ legkisebbje vagyok, és mivel e drága vér véghetetlen ereje minden bizonnyal megtart - mert minden cseppje, mégha oly kicsiny is, az egész világot megtisztíthatja a bűntől -, így kérlek, Uram: rajtam ne vesszen kárba, legyen javamra, hogy a mennyet megörökölhessem. Szívem úgy emeld fel a te Szentlelkeddel, hogy semmilyen kudarcom tőled el ne válasszon: a jó úton haladjak, s mindig veled maradjak!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése